TANÚK VÉNUSZ TEMPLOMÁBÓL

Mi van, ha azoknak a nőknek a történetei, akik valaha a szerelem templomának papnői voltak, olyan igazságokat rejtenek, amelyek ma is a társadalom felszíne alatt izzanak?
A Vénusz templomának tanúi egy különleges történet az átalakulásról. A lelki bátorságról. Azokról a nőkről, akiket arra neveltek, hogy a férfiak vágyait szolgálják, de a csendben felfedezték saját értéküket, hangjukat és azt a lelki erőt, amely túlmutat a testen.
Az ókori Róma szívében, egy a szerelem istennőjének szentelt templomban játszódik az ébredés története. Flavia, a valaha ünnepelt papnő, olyan igazsággal találkozik, amelynek nincs arany ára, mégis mindent megváltoztat.
Ez egy könyv a hitről, amely nincs templomhoz kötve. A spiritualitásról, amely nem fér bele a dogmákba. A szeretetről, amely nem birtokol, hanem gyógyít.
Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a mély női történeteket, akik nem félnek szembe menni az árral. Azoknak, akik többre vágynak, mint romantikára, értelemre vágynak. És bátorságra, hogy szabadok legyenek.
Ez a könyv nem az egót simogatja, hanem a lelket szólítja meg.
Mert nem minden tanú hallgatott.
Xandoryell

Xandoryell
a writer who doesn't write about himself, but for you
I avoid literary circles, rejecting the modern market where publisher committees often dictate content. Working alone, driven by faith, love, and persistence, my style is raw and imperfect, valuing truth over polish perhaps echoing pre-commercial times.
The message matters, not me, so I write little about myself. We each carry our own heroic story. I simply bear witness to what I've seen, felt, and lived often through failure, always hoping rising again is worthwhile.
From a monastery to worlds of wealth, poverty, pain, and emptiness, I've seen society's hidden and celebrated sides; neither satisfied me. Truth lies elsewhere. It's not in the superficial polish publishers demand, which can kill a book's spirit for the market. Truth requires courage and faithfulness to conscience. The raw truth of spirit simply reveals reality.
As Hungarian is my mother tongue, my writing may have flaws; I apologize for errors. I may not meet market standards that value smoothness over substance and suppress spirit a trend I mock. But I believe raw work, imperfections included, shows strength and spirit more honestly than polished conformity. I write not to impress or conform, but to release what burns inside—raw, unfiltered—hoping to ignite something in others. My satisfaction is helping; I'm happy if my words aid even one person's journey. My goal is to aid human liberation, encouraging authenticity over conformity in this uniform world. Therefore, my books are not for everyone.
My motto is: It's not the falls that matter. It's the rising. As long as we live, there is still hope.
Xandoryell